A cím magáért beszél.Nyár végén történt esetemet fogom leírni, ami nagyon tanulságos...

Mamámnál voltam augusztus végén éppen,Bubi is velem volt,hiszen a szüleim elutaztak és mi vigyáztunk rá.Bubi furcsa lett: kevesebbet beszélt,alig mozgott,nem akart kijönni,rengeteget aludt,hányt,és szinte alig vagy semmit nem evett.Akkor csúcsosodott ki mindez,amikor anyuék hazajöttek.Hirtelen hányásrohama lett,és amikor lelapultak a tollai,vettük észre hogy kórosan lefogyott.Szüleim hazavitték,hogy otthon hátha egy fokkal jobban fogja érezni magát,az otthoni környezetben.Én mamámnál maradtam.Este anyu elkeseredetten hívott,hogy olyanokat enged,amiket 4 év alatt soha,széklet semmi,nem hajlandó egyáltalán enni,és alszik,alszik,alszik...Őszinte leszek,sírtam,mert az ugrott be,hogy mi lesz,ha...? De nem.Eltereltem a gondolataim,magamba folytottam a könnyeket.Aznap éjjel nem aludtam.Másnap délelőtt hazamentem,hogy vigyázzak Bubira,mert anyuék dolgoztak.Ki kellett várni a délutánt az orvosig,addig ketten voltunk a lakásban.Amikor meghallotta,hogy hazaértem,nagyon megörült,tapsolt hátul a szárnyával,integetett a lábával(régebbi "trükkjei").Boldog volt.És csak a kezemből volt hajlandó enni,ezért óránként szórtam a tenyerembe kaját,hogy egyen,és legyen széklete.Ha volt is,az folyós volt,és szinte csak valami "lé"(máshogy nem tudom leírni).Eljött a délután,apummal elvittük a belvárosba.Közben amíg várakoztunk Bubi elkezdett trükközni...Bukfenc,hátonfekvés,apával végre kicsit megnyugodtunk,és pont amikor bementünk az orvoshoz,jött egy "potty".Az orvos megkérdezte az előzményeket,a hányás fajtáját,és egy fontos dolgot mondott.Bubinak,és minden fiúmadárnak a begye,akik egyedül vannak,nagyobb,mert elvileg amikor a tojó eteti a fiókákat,a hímnek a tojót kell etetnie,és mivel Bubi nem etet,ezért nagy neki,és ezt egy jóindulatú daganatnak nevezte az orvos,két "zsírpárna",egyik a begyénél,másik lejjebb.Ezután elvitték Bubit megröntgeneztetni.Az orvos azt mondta hogy Bubi szelíd,ezért nem kell altatógázzal "megnyugtatni"...Kb. 20 percet vártunk,aztán visszahívtak.Bubi a ketrecében volt,gubbasztott.Megnéztük a röntgenfelvételt.A madaraknak van zúzógyomruk,ebben KELL HOGY LEGYEN kavics,stb.,hiszen ezek segítik az emésztést a madárnak.Bubinak a zúzógyomra totál üres volt amit a mai napig nem értek,mert a VITAKRAFTos kavicsokat,kagylókat mindig összekevertük a kajájával.Kérdezte az orvos hogy milyen márkájú kajával etetjük.Mondtam a VITAKRAFTot,mire elhúzta a száját...Azt felelte,hogy a VITAKRAFTtal szoktak problémák lenni...Ajánlott egy márkát(most nem jut eszembe a neve,de fel fogom tenni a honlapra),azóta ennek a márkának a homokját szórjuk a ketrece aljára.Kap VITAKRAFTot,nem azt mondta az orvos hogy tilos adni neki,csak azt hogy nem a legjobb.És azt hozzátette hogy valószínűleg begyhurutja van,ezért adott be egy gyógyszert neki,és mellé még 6 db-ot hogy megitassuk vele szuri formájában (levettük a tűs végét,és úgy mértük bele az adagot,amit aztán megitattunk Bubival minden este 1 hétig,egyet beadott a doki,hatot meg mi otthon).Szegény Bubi szenvedett,nem ízlett neki(keserű volt - mondta az orvos).De muszáj volt beadni neki.Azóta meggyógyult,visszahízott,pottyant,sokat eszik,még többet trükközik,azóta sokkal engedékenyebb.Szerintem az aggódásunk és az hogy segítettünk rajta,megszeretett még jobban minket.Közelebb került hozzánk,és mi is ő hozzá(pedig eddig is ugyanígy szerettük).Ez a betegség arra döbbentett rá,hogy nagyon szorosan kötődöm hozzá,olyannyira,amennyire nem hittem volna...A tanulság az hogy nem szabad hirtelen megijedni,azonnal tenni amit lehet,figyelni az orvosra és az utasításait követni.Ha időben észrevesszük a bajt és kezeljük,nem lesz semmi gond.A hullámosok teste (is) törékeny,nagyon vigyázni kell rá.